Másnap arra ébredtem, hogy Patrick az ágyam felett unottan néz.
- Mit keresel a szobámban? - ültem fel hirtelen amitől Patrick hátra esett.
- Felakartalak ébreszteni, mert kéne kezdeni a kiképzést. - nézett továbbra is unottan.
- És a kis bandád itt van? - kérdeztem gúnyosan.
- Aha, kint várnak.
Patricket azonnal kiküldtem, mondván had öltözzem fel. 5 perc múlva kiléptem az ajtón, ahol 4 ember állt unottan.
- Mi van veletek? Ha egész nap ilyen unott fejetek lesz, a pofont fogom rajtatok gyakorolni. - mondtam.
- Na szóval. Cas ez itt a bandám - mutatott a három srácra. - Banda ez itt Cas. - mutatott rám.
Hirtelen elröhögtem magam, Patrick pedig elmosolyodott.
- Konkrét nevek nincsenek? - kérdeztem.
- De. Ő Pete. - mutatott egy szőke hajú srácra aki intett. - Ő Joe. - mutatott a göndör hajúra. - És végül Andy. - mutatott a szakállasra.
- Rendben. A lövészetet vesszük elsőnek. De nem a fegyvert. Íj. - mutatok a kezemben lévő íjra amit az előbb vettem fel.
Mindenki elvett egyet a földről, aztán nyújtottam feléjük nyilat is. Mikor Patrick mellé értem beállítottam, hogy hogy álljon, mert ahogy alapból állt kész röhej volt.
- Fogd erősen, de mégse feszítsd be magad. Nézd, így - öleltem át mutatva hogy, hogy fogja, és éreztem zavarodottságát. Hirtelen én is bezavarodtam, de megráztam a fejem majd a céltábla felé néztem, és elengedtem. - Most lődd el.
Patrcik engedett, a nyilat pedig előtte. De olyan béna volt hogy nem csak a nyilat engedte el, hanem az íjat is.
- Béna! - mondtam megrázva a fejem. - Ennyire ne zavarodj belém - vigyorogtam, mire Patrick elvörösödött.
Hirtelen Liam jött elém, ami meglepett.
- Mi az? - néztem rá.
- Katonák. Délről. Segítened. Kell. - mondta lihegve. Hirtelen eldobtam az íjat, és a szobámba futottam a fegyvereimért. Patrickék úgy néztek rám mint valami őrültre.
- Mit bámultok? Ott vannak még fegyverek, hozzatok magatoknak! Vegyétek úgy, hogy ez is a kiképzés része! - mondtam dühösen, majd ijedten vettek fel pár pisztolyt és íjat nyilakkal.
Dél felé futva láttam egy hatalmas füstöt ami csak bomba lehetett. Mögöttem a fiúk loholva, mint akik mindjárt meghalnak, jöttek. Liam mellettem, fegyverrel. Amikor odaértünk, azonnal lőni kezdtünk. Katonák észrevettek, és felénk is kezdtek támadni. Azonnal lelődtem hármat, Liam kettőt, a mögöttem lévő szerencsétlenek meg egyet. Közelebb mentem, az egyiknek elvágtam a nyakát, a másikat meg hátba rúgva szúrtam le. Már csak páran maradtak amikor Liam-et váratlanul meglőtték. Szerencséje volt, hogy csak a bokáját, bár az is eléggé fájhatott. Ő elbújt, a négy szerencsétlen meg mögöttem jött hülye pózban.
- Álljatok már normálisan, idióták! - üvöltöttem rájuk, mire megijedtek.
Patrick mellém állt, és egy következő Katonának a nyakát azonnal elvágta. - Ügyes. - néztem rá, ő meg bólintott. Tovább mentünk ellenőrizni, de már nem volt senki. Megfújtam a győztes a kürtöt , a többiek pedig előjöttek és éljeneztek.
- Doki! Liamnek a bokája súlyosan megsérült, itt van egy háznyira, menjen oda! - utasítottam, ő meg bólintott.
- Fú. Naponta élitek át ezt? - nézett rém Pete.
- Szinte. De volt egy olyan hét, amikor semmi támadásunk nem volt. - vigyorogtam. - Patrick, még mindig ámulva vagyok attól a nyak vágástól! Szép volt, tényleg! - mondtam neki, mire elvörösödött. A srácok elfutottak Liamet megnézni, hogy mi van vele, egyedül Patrick maradt velem, aki zsebre vágott kézzel mellém állt. Én körbe néztem kiroppantottam a gerincem.
- Ott van egy csap. Ott mossuk le a kezünket. - mondtam a csap felé mutatva.
Amikor odaértünk Patrick megszólalt. - Te hogy kerültél ide? Vagyis... Gondolom nem itt születtél. Ahhoz túl sok benned a bosszú.
- 15 éves koromban a családommal vacsoráztam a kertben. Akkor még Család kasztba tartoztam, anyám földet művelt, apám gyárban dolgozott... Azon az estén megtámadott minket 3 Katona. Egyből leütöttek minket ami következtében elájultunk. Később arra nyitottam a szemem, hogy pofoznak, és a szüleim felé mutatnak. A szüleim fején volt egy zsák, amihez fegyvert erősítettek. Kiabáltam, hogy "Ne!, Ne tegyék! Kérem!" de mint persze minden Katona, nem hallgattak rám. Elsőnek anyámat, aztán apámat lőtték le. A húgomat agyon verték, én meg megszöktem. És most itt tartok - tártottam szét a karom. - Liam nevelt fel utána és képezett ki.
- Sajnálom. - szakadt ki belőle, és a hangjából hallottam, hogy őszintén sajnálja. Elmosolyodtam, és megvontam a vállam. Hirtelen megragadta a kezem és megölelt. Évek óta nem ölelt meg senki, ami most eléggé jól esett. Szorosan magához húzott majd elengedett. Hirtelen ötletben feleszmélt, és közelebb jött. Két kezével megfogta az arcomat, és megcsókolt. Elején elakartam húzódni, de rájöttem, hogy én is meg akartam volna csókolni. Amikor elengedett az arcán nagy mosollyal nézett rám. Elfordítottam a fejem ahol Liamet láttam mankóval, és folyamatosan vigyorgott. Megforgattam a szemeimet és oda menünk hozzá.
- Na így se láttalak még, Cas. - mondta ami eszébe jutott.
- Addig volt jó. Mégis mióta állsz itt? - kérdeztem vörös fejjel.
- Egy jó ideje - vigyorgott tovább, majd szívatni kezdett - Fú nagyon piros vagy, meleged van? - mondta és próbálta elfojtani a nevetését.
- Tényleg, Cas, iszonyat piros vagy, hozzak vizet? - szált be Patrick a szívatásba. Na az áruló!
- Hé! - mondtam felháborodva.
- Bocs, muszáj volt - nevette el magát majd puszit nyomott az arcomra.
Hirtelen ötlettől megfogtam a kezét és egy laza mozdulattal a földre löktem. Értetlenül nézett rám, mire vigyorogva rá néztem.
- Bocs, muszáj volt. - ismételtem meg az előbbi mondatát.
Ez egy ideig így is ment. Szépen boldogan. Aztán jött egy üzenet a Politikusoktól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése