Chapter Three - Az Árulók

*három és fél hónap múlva*
Arra ébredtem, hogy Liam a nevemet kiabálja. Azonnal felpattantam és kisiettem.

- Mi a...? - néztem Pete-re aki fegyvert fogott Liam fejéhez, aki a szokásosan eltérően rémülten nézett rám.

- Bevettétek, ezt a kis sztorit, hogy Lázadók akarunk lenni? Úristen... - nevette el magát Pete. Értetlenül kerestem Patricket a szememmel, aki nem rég jött ki az ebédlőből, véres kézzel. Mi?

- Mi? Mi történik? Mit csináltok? Magyarázatot kérek! - nézek Patrickre, aki unottan rám szegezte a fegyvert és meghúzta a ravaszt. Félre ugrottam, majd továbbá is értetlenül néztem. Fegyveremet gyorsan elővettem, ami sokkal profibb volt mint az övéké.

- Szívi, mi még mindig Hirességek vagyunk. Ellenetek vagyunk, benne volt az üzenetben is, amit megkaptál nem? - kérdezte Patrick, mire lesütött szemmel nézek magam elé.

- Azt hittem az valami vicc... Nem is volt hivatalos pecsét rajta. - mondtam, aztán leesett az egész ami történik előttem. - A bizalmunkba férkőztetek, hogy utána "könnyen" megtudjatok minket ölni? - kérdeztem megrökönyödve, mire bólintottak. Én mosolyra húztam a szám, majd magasba emeltem a fegyverem és lőttem ötöt. Minden Lázadó előjött fegyverrel a kezükben. Patrickék felé mutattam, mire rájuk szegezték a fegyvereket. Mindenki ledöbbent, hogy rájuk mutatok, ezért Annie megszólalt.
- Ők nem a barátaink?
Elgondolkoztam a kérdésén, majd megráztam a fejem. - Nem, Annie, ők nem.
- Pedig én úgy tudtam...

- ŐK ÁRULÓK! - kiabáltam el magam mérgemben, majd felemeltem a fegyvert és Pete felé céloztam. Csak a lábára, amit végül eltaláltam. Pete elejtette a fegyvert és üvöltözve ugrált egy lábon. Liam odafutott hozzám és ő is fegyvert emelt. Patrickre céloztam, akit lesokkolt a sok rászegezett fegyver. Felém fordult és hirtelen megijedt, majd mögém nézett és elmosolyodott. Hirtelen hátulról egy hatalmas ütést éreztem, és már csak annyit látok, hogy Liam mellett fekszem.

Megkötözve - még a számat is bekötöttét - eszmélek fel egy fának döntve. Ami eszembe jut elsőnek, hogy hol van Liam. Körülnézek, és sehol se találom őt. A bakancsomban észreveszem a bicskát és megpróbálóm valahogy kirázni belőle. Amikor sikerült a lábammal próbálom hátrarugdosni, hogy elérjem a kezemmel. Gyorsan megfogtam és kiszenvedtem magam a kötésből, majd levettem a számról is. A lábamról akartam levágni amikor hirtelen meghallottam Liam és Patrick hangját. Gyorsan hátra raktam a kezem és lelógattam a fejem, hogy ne látszódjon, hogy már nincs rajtam a kötél.
Patrick hirtelen megszólalt.
- Látod Caseyt? Ha nem mondod meg hol van a kulcs, lelövöm!
- Úgyse teszed meg. - hallottam már Liam hangját is.
- Miért ne tenném? - kérdezte vissza reflexből.
- Mert ahhoz túlságosan is meg kedvelted, hogy árts neki. Még ha nem is akarod be ismerni.
- És ha téged lőlek le? Akkor mit lépsz? - hallottam ahogy a fegyvert újratölti és a fejéhez szegezi. Patrick felém rúgott egy kis követ amitől felemeltem a fejem. A látványt megdöbbentette, hisz nem volt bekötve se a szám, se a kezem. Hirtelen levágtam a lábamról is a kötelet, majd felugrottam, és ellöktem Patricket. A földre leesett fegyvert gyorsan felvettem és Patrickre szegeztem.
- Cas! Miért nem beszéljük meg ezt inkább? - mondta és hátrálni kezdett.
- Megbeszélni? Mégis mit? Láttam és hallottam azt amit kellett. - mondtam dühösen, majd meglőttem a lábát, amitől hirtelen elesett. Petetel ellentétben ő nem üvöltözött, hanem ijedten szorongatta a lábát. Hirtelen elkiáltotta magát és Katonák jelentek meg. Hamar rájöttem, hogy az én kis pisztolyom itt semmire se jó, ezért nagy lendülettel átugrottam őket. Liam is ezt tette bár az ő érkezése kicsit fájdalmas volt a bokája miatt.
Hirtelen szaladni kezdtünk amikor egy Politikus állt szembe velünk. 

Chapter Two - A kiképzés... vagy mégsem?

Másnap arra ébredtem, hogy Patrick az ágyam felett unottan néz.
- Mit keresel a szobámban? - ültem fel hirtelen amitől Patrick hátra esett.
- Felakartalak ébreszteni, mert kéne kezdeni a kiképzést. - nézett továbbra is unottan.
- És a kis bandád itt van? - kérdeztem gúnyosan.
- Aha, kint várnak.
Patricket azonnal kiküldtem, mondván had öltözzem fel. 5 perc múlva kiléptem az ajtón, ahol 4 ember állt unottan.
- Mi van veletek? Ha egész nap ilyen unott fejetek lesz, a pofont fogom rajtatok gyakorolni. - mondtam.
- Na szóval. Cas ez itt a bandám - mutatott a három srácra. - Banda ez itt Cas. - mutatott rám.
Hirtelen elröhögtem magam, Patrick pedig elmosolyodott.
- Konkrét nevek nincsenek? - kérdeztem.
- De. Ő Pete. - mutatott egy szőke hajú srácra aki intett. - Ő Joe. - mutatott a göndör hajúra. - És végül Andy. - mutatott a szakállasra.
- Rendben. A lövészetet vesszük elsőnek. De nem a fegyvert. Íj. - mutatok a kezemben lévő íjra amit az előbb vettem fel.
Mindenki elvett egyet a földről, aztán nyújtottam feléjük nyilat is. Mikor Patrick mellé értem beállítottam, hogy hogy álljon, mert ahogy alapból állt kész röhej volt.
- Fogd erősen, de mégse feszítsd be magad. Nézd, így - öleltem át mutatva hogy, hogy fogja, és éreztem zavarodottságát. Hirtelen én is bezavarodtam, de megráztam a fejem majd a céltábla felé néztem, és elengedtem. - Most lődd el.
Patrcik engedett, a nyilat pedig előtte. De olyan béna volt hogy nem csak a nyilat engedte el, hanem az íjat is.
- Béna! - mondtam megrázva a fejem. - Ennyire ne zavarodj belém - vigyorogtam, mire Patrick elvörösödött.
Hirtelen Liam jött elém, ami meglepett.
- Mi az? - néztem rá.
- Katonák. Délről. Segítened. Kell. - mondta lihegve. Hirtelen eldobtam az íjat, és a szobámba futottam a fegyvereimért. Patrickék úgy néztek rám mint valami őrültre.
- Mit bámultok? Ott vannak még fegyverek, hozzatok magatoknak! Vegyétek úgy, hogy ez is a kiképzés része! - mondtam dühösen, majd ijedten vettek fel pár pisztolyt és íjat nyilakkal.
Dél felé futva láttam egy hatalmas füstöt ami csak bomba lehetett. Mögöttem a fiúk loholva, mint akik mindjárt meghalnak, jöttek. Liam mellettem, fegyverrel. Amikor odaértünk, azonnal lőni kezdtünk. Katonák észrevettek, és felénk is kezdtek támadni. Azonnal lelődtem hármat, Liam kettőt, a mögöttem lévő szerencsétlenek meg egyet. Közelebb mentem, az egyiknek elvágtam a nyakát, a másikat meg hátba rúgva szúrtam le. Már csak páran maradtak amikor Liam-et váratlanul meglőtték. Szerencséje volt, hogy csak a bokáját, bár az is eléggé fájhatott. Ő elbújt, a négy szerencsétlen meg mögöttem jött hülye pózban.
- Álljatok már normálisan, idióták! - üvöltöttem rájuk, mire megijedtek.
Patrick mellém állt, és egy következő Katonának a nyakát azonnal elvágta. - Ügyes. - néztem rá, ő meg bólintott. Tovább mentünk ellenőrizni, de már nem volt senki. Megfújtam a győztes a kürtöt , a többiek pedig előjöttek és éljeneztek.
- Doki! Liamnek a bokája súlyosan megsérült, itt van egy háznyira, menjen oda! - utasítottam, ő meg bólintott.
- Fú. Naponta élitek át ezt? - nézett rém Pete.
- Szinte. De volt egy olyan hét, amikor semmi támadásunk nem volt. - vigyorogtam. - Patrick, még mindig ámulva vagyok attól a nyak vágástól! Szép volt, tényleg! - mondtam neki, mire elvörösödött. A srácok elfutottak Liamet megnézni, hogy mi van vele, egyedül Patrick maradt velem, aki zsebre vágott kézzel mellém állt. Én körbe néztem kiroppantottam a gerincem.
- Ott van egy csap. Ott mossuk le a kezünket. - mondtam a csap felé mutatva.
Amikor odaértünk Patrick megszólalt. - Te hogy kerültél ide? Vagyis... Gondolom nem itt születtél. Ahhoz túl sok benned a bosszú.
- 15 éves koromban a családommal vacsoráztam a kertben. Akkor még Család kasztba tartoztam, anyám földet művelt, apám gyárban dolgozott... Azon az estén megtámadott minket 3 Katona. Egyből leütöttek minket ami következtében elájultunk. Később arra nyitottam a szemem, hogy pofoznak, és a szüleim felé mutatnak. A szüleim fején volt egy zsák, amihez fegyvert erősítettek. Kiabáltam, hogy "Ne!, Ne tegyék! Kérem!" de mint persze minden Katona, nem hallgattak rám. Elsőnek anyámat, aztán apámat lőtték le. A húgomat agyon verték, én meg megszöktem. És most itt tartok - tártottam szét a karom. - Liam nevelt fel utána és képezett ki.
- Sajnálom. - szakadt ki belőle, és a hangjából hallottam, hogy őszintén sajnálja. Elmosolyodtam, és megvontam a vállam. Hirtelen megragadta a kezem és megölelt. Évek óta nem ölelt meg senki, ami most eléggé jól esett. Szorosan magához húzott majd elengedett. Hirtelen ötletben feleszmélt, és közelebb jött. Két kezével megfogta az arcomat, és megcsókolt. Elején elakartam húzódni, de rájöttem, hogy én is meg akartam volna csókolni. Amikor elengedett az arcán nagy mosollyal nézett rám. Elfordítottam a fejem ahol Liamet láttam mankóval, és folyamatosan vigyorgott. Megforgattam a szemeimet és oda menünk hozzá.
- Na így se láttalak még, Cas. - mondta ami eszébe jutott.
- Addig volt jó. Mégis mióta állsz itt? - kérdeztem vörös fejjel.
- Egy jó ideje - vigyorgott tovább, majd szívatni kezdett - Fú nagyon piros vagy, meleged van? - mondta és próbálta elfojtani a nevetését.
- Tényleg, Cas, iszonyat piros vagy, hozzak vizet? - szált be Patrick a szívatásba. Na az áruló!
- Hé! - mondtam felháborodva.
- Bocs, muszáj volt - nevette el magát majd puszit nyomott az arcomra.
Hirtelen ötlettől megfogtam a kezét és egy laza mozdulattal a földre löktem. Értetlenül nézett rám, mire vigyorogva rá néztem.
- Bocs, muszáj volt. - ismételtem meg az előbbi mondatát.
Ez egy ideig így is ment. Szépen boldogan. Aztán jött egy üzenet a Politikusoktól...

Chapter One - A találkozás

Reggel egy lövésre keltem. Gondolom az újoncok gyakorolnak akiket Liam talált északon. Kimentem megnézni őket. A szobámat 2 őr védi, pedig sokszor kértem már, hogy nem kell rám annyit vigyázni. Az egyik újonc éppen a fegyverét fogta és a kijelölt helyre célzott. Megálltam, hogy ne zavarjam és néztem. A lövése hibátlanra sikeredett amit meg is tapsoltam. Az újonc lány zavarodottan rám nézett majd a következő társának adta a fegyvert. Liam mellém állt és megszólalt.

- Alakulnak, a célzás megy nekik, de még gyengék.

- Mikor is hoztad őket ide? Két hónapja? - kérdeztem.

- Körülbelül. Anniet, akit előbb megtapsoltál, ugyanúgy találtam mint téged. - nézett rám szomorkás fejjel.

- Sajnálom. De nem emlékszel? Mindig mondtad, hogy ebben a világban egy család megölése, alap. - mondtam mit sem érdekelve.

- Tudom. Mindig mondom neki is, de nem fogja fel. Úgy mint te. - mosolygott.

A kezemben hirtelen megállt az alma, amit útközben szereztem - Most le akarsz minősíteni egy 16 éves szintjére? - kérdeztem dühösen, majd amikor válaszra emelte a száját, újra megszólaltam - Most megbocsáss, de a kés hajigálást kell gyakorolnom. - dobtam el az almát, és elindultam az ötös szektorba.

Ez a kedvenc helyem. Bár eléggé kint van és ide az újoncoknak csak felügyelettel lehet kimenni, mégis remek hely. Itt támadnak a Katonák a legtöbbször, vagy itt jönnek be az újoncok menedéket keresve amikor valahonnan elszöknek.

Körbe néztem - sehol senki. Szeretek egyedül lenni itt. És legtöbbször egyedül is vagyok itt. Felvettem egy kést, és a céltábla irányába fordultam. Hirtelen elhajítottam és persze mint a többi is - pontos volt. Megint elhajítottam egyet amikor valaki megszólalt.

- Szép dobás.

Hirtelen megfordultam és eldobtam egy újabb kést a hang irányába. A dobás mellé ment, de nagyon kicsi hiányzott.

- Ki vagy te? - néztem egy vöröses-szökés srácra akin volt egy Zöld kendő. - Hiresség!

Amint értelmeztem a szavakat, rá is támadtam. A földre terítettem, és minden egyes erőmmel azon voltam, hogy megüssem, majd sikerült is az arcát durván eltalálnom.

- Nyugodj már le! Nem bántani akarlak! - mondta majd ellökött magától.

- Hogy jutottál be? A szektor mögötti elavult kerítésen, igaz? Na, és hol vannak az édes kis katonáid? - kérdeztem miután felálltam.

- Egyedül jöttem - porolta le magát. - Beszélni akarok veletek, Lázadók. - nézett fel.

- Ki vagy te? - ismételtem.

- Patrick Stump. Te?

- Casey Hamilton. Alfőnök. - mondtam, és a srácnak azonnal megcsillant a szeme.

Hirtelen őrök jöttek be, vagyis az én őreim. 

- Fogjátok el, és vigyétek a déli zárkába. Nemsokára utánatok megyek.

Az őrök bólintottak, majd lefogták a srácot, és elvitték. Még utoljára rám nézett és becsukták az ajtót. 

A kést visszatettem a helyére, majd azonnal elment a déli részre, ahol Liam pihentette az újoncokat.

- Nagy baj! Hiresség jött be kb. 10 perccel ezelőtt az északi ötös szektornál. Azt mondta beszélni akar velünk. - mondtam lihegve, mert idáig futottam.

Liam arca azonnal komor lett és rám nézett - Hol van most?

- Elvitettem az itteni zárkába.

- Azonnal oda kell mennünk! Ha egy jön, jön a többi is!

- És? Simán megöljük őket. - mondtam nyugodtan.

- Nem Cas. Hirességeket nem ölünk. Őket valamilyen szinten tiszteljük.

- Mi? Miért? Csak mert zenélnek vagy énekelnek? - kérdeztem felháborodva.

- Nem. Támogatják a lázadásunkat. 

- Akkor miért nem támadnak a Politikusokra? 

- Mert nincsenek kiképezve, és ők nem értenek az ilyenekhez. Plusz félnek. Nagyon. - mondta és kinyitotta a zárka főbejáratát. Azonnal keresni kezdtem a srácot, s meg is találtam.

- Casey? - nézett fel. - Végre! Beszélni szeretnék már veled! - mondta, majd a mellettem lévő férfira nézett. - Ez ki?

- Liam Morgan vagyok. Az itteni főnök. Miért szeretnél beszélni velünk?

Patrick pár másodpercig gondolkozott, majd megszólalt. - A Politikusok. Nem bíznak bennünk már. Mármint az északi Hirességekben. Szerintük mi is lázadunk...

- És ebben mi mit tudnánk csinálni? Ez van - mondtam.

- Nem-nem. - nézett rám. - Van egy bandám... Velük együtt akarunk hozzátok csatlakozni.

- Lázadok akartok lenni? - döbbentem le teljesen. - Hirességek vagytok! Beleszóltok az életbe! Jól éltek, teljesen nincs okotok átállni! - kezdtem az érvekkel.

- Nézd Cas. - nézett rám Liam, én meg dühösen felé kaptam a tekintetem, amitől meghökkent. - Tulajdonképpen nem élnek jól. Első látszatra lehet, hogy igen. De gondolj bele! A Politikusok mellett élnek, nem tudnak védekezni, ha valami rosszat szólnak, azonnal rájuk küldik a Katonákat! Szerinted ez jó élet?

Gondolkozom, majd eszembe jutott valami. - Nemsokára háborút indítunk, nem? Őket mire kiképezzük egy csomó idő! És nem sok idő van már. - mondtam.

- Háborút? - nézett rám Patrick. - Kik ellen? A Katonák ellen? - kérdezte nevetve.

- Igen! Ezen mi vicces? - förmedtem rá.

- Hát... Miért nem egyből a Politikusokra támadtok?

Hitetlenkedve rá néztem. - Hülye vagy? Ha a Politikusokra támadunk, kétszer több Katona jön ránk, mint eredetileg!

- De ha csak a Katonákra támadtok, nincs sok értelme. Megöltök kb. 2 szektornyit, aztán amikor már a Politikusokra támadnátok, az a 2 szektornyi újra ki lenne képezve, ergo semmit se csináltatok.

Liamre egymásra nézünk. Ebben van valami, ami az igazság. 

- Igazad van. Erre hogy nem jöttünk rá! - csapott a fejére Liam. - Jól van.

Megdöbbenve rá néztem. - Mi? Nem vehetjük be őket!

- Miért? - kérdezte reflexből

- Mert... - kezdtem de félbe maradtam. Nem tudtam jó érvet. - Jó rendben, én is benne vagyok. De csak egy feltétellel! 

- Mi lenne az? - kérdezte egyszerre Liam és Patrick.

- Ha én képezhetem ki őket. - néztem mosolyogva mindkettőre, Liam elnevette magát, Patrick pedig riadt tekintettel meredt rám.

- Hát barátom - verte hátba Liam Patricket. - Te ezt nem éled túl - vigyorgott, én meg önfeledten néztem.

Az biztos, hogy nem alap kiképzést kapnak, annál durvábbat.